Egy mesés július végi napon Sophie Ritson, a 21 éves anyuka, úgy döntött, hogy elege van a gyereknevelésből, mert a gyerek “hozzáállása” nem megfelelő. Ezért aztán fogta magát, szépen kiöltözött és elhúzott a városba kikapcsolódni egy kicsit.
Előtte még bezárta a gyereket a hálószobába, ahol egy kopottas matracon és pőre padlódeszkákon kívül semmi bútor nem volt. Egy bilit készített oda a kicsinek, aztán, mint aki mindent jól elrendezett, fogta magát és lelépett.
A szomszédok hívták ki a rendőröket, mert a kislány annyira sírt – éhezett és szomjazott – hogy kihallatszott a lakásból. A rendőrök rátörték az ajtót, mert mire kiértek az anyja még mindig nem került elő. Ezután fedezték fel a szobába zárva, ahol a bilije már majdnem teljesen megtelt és a kislány kimerülten sírdogált.
Amikor a bíróságon az anyát kérdezték, hogy miért tette, azt válaszolta: “Adtam neki innivalót és a saját biztonsága érdekében zártam be.” Az anya védőügyvédje arra hivatkozott, hogy Sophie nem kapott túl sok segítséget a gyereknevelésben és tanácstalan volt, hogy kihez forduljon segítségért.
A bíróság meglehetősen komolyan vette az ügyet és 150 nap elzárásra ítélte az anyát. Vajon igazságosan döntött? Talán túl enyhén, vagy túl szigorúan büntetett? Ti mit tettetek volna?
