Az egész egy Yorkshire-ben található Tescoban kezdődött. 1995-ben, amikor oda is felszerelték a lottó-automatát Rose Bradley úgy döntött, ő bizony játszani fog. Összebeszélt a kollégáival és végül egy 13 fős csapat állt össze, akik minden héten, arányosan elosztva, befizették a megfelelő összeget. Ha valaki kiesett a csapatból, akkor rögtön akadt helyette más, így például Rose férje is, Keith.
Elmondásuk szerint ekkoriban olyan életet éltek, annyi pénzük volt csak, amivel épp, hogy kihúzták a hónap végégig. Mindig az akciókat lesték az áruházban és nem tartották eszement ötletnek azt sem, hogy a karácsonyi képeslapokat januárban, a leértékeléskor vegyék meg, eltéve azt decemberre. Az egyik nyertes, Sue, így beszélt erről: “azt hiszem, ez a családi háttér miatt alakult ki bennünk. Én is azt láttam otthon, hogy apu és anyu mindent megőriznek, minden felhasználnak, spórolnak, amin csak lehet. Követendő példát állítottak elém.”
Kristy Holmes, a legfiatalabb tagja a csapatnak, később átkerült egy másik Tesco áruházba, de akkor sem akart kilógni, továbbra is befizette az összeget minden héten. Ahogy a hölgyek visszaemlékeznek, voltak kisebb nyereményeik, amiket elköltöttek “egy-egy görbe estére” és amikor pár évvel később nyertek 1000 fontot, akkor meg voltak győződve róla, hogy ennél több nem fogja ütni a markukat.
Rose Bradley, Sue Harris és Sue Brusby, elöl Kristy Holmes és Elaine Leason
Egészen addig, míg 2005 július 26-án Sue Brusby meg nem érkezett a hétvégi kikapcsolódásból és este rutinszerűen elkezdte ellenőrizni a számokat. “Azt hiszem, nyertünk” – mondta a férjének. Nem voltak egészen biztosan benne és nem kapta el őket a lottóláz. Mivel Sue tudta, hogy kolléganője, Rose korán kel holnap, mert a reggeli műszakba van beosztva, ezért úgy döntött, hogy inkább aludni tér és majd reggel az első dolga lesz tájékoztatni az asszonyt. A férje azonban képtelen volt megnyugodni, egész éjjel a teletextet bámulta és ellenőrizte a számokat újra és újra.
Amikor másnap felhívták Rose-t, ő sem hitte el, hogy igaz lehet. “Csak arra tudtam gondolni, hogy rajtam kívül csak egy másik szegény asszony nyit reggel és mindennel el kell készülnünk, mire az első vásárlók megérkeznek.” – mesélt erről. Azonban, a szelvényt, amin mindig ugyanazokat a számokat játszották meg, biztonságos helyre rejtette, a melltartójába. Gondolta, napközben lesz majd ideje leellenőrizni.
Mindannyian végigdolgozták a műszakot, sőt, továbbra is állásban maradtak. Csak sokkal később hagyták abba a munkát, amikor rosszindulatú megjegyzéseket kaptak, hogy olyanoktól veszik el a lehetőséget, akiknek tényleg szüksége lenne a pénzre. Rose minden héten kivett az automatából 40 fontot a férje számára, hogy tankolhasson és egyéb költségeire. Az eset után ő sem kért többet, Keith azt mondta, drágám, nincs szükségem több pénzre. Hosszú ideig feküdt a pénzük a bankban. Ők voltak a legszerencsésebbek, mert a 18 millió fontos össznyereményből, mivel több részt is ők fizettek be, ők 4.2 millió fontot nyertek. Később a bank egyik ügyintézője meg is kérdezte Rosetól. “Asszonyom, ugye tudja, hogy, ez a pénz az önöké és bármikor elkölthetik?”
Az a megszokott ezekben az esetekben, hogy az embereket megőrjíti a pénz. Úgy érzik, mostantól bármit megtehetnek és megvehetnek, hogy övék az egész világ. Gyakran sutba dobják addigi életüket, erkölcsüket és elveiket, mindent feláldozva a könnyen jött-könnyen ment oltárán. Sokkal gyakrabban hallunk olyan történeteket, ahol rosszul végződik a nyertesek sorsa. Ez a csapat azonban példát mutatott abból, sok ember számára, hogy a pénz csak egy eszköz, amit nem arra kell használni, hogy kiforduljunk önmagunkból.
Bradleyék végül vettek egy kicsit nagyobb házat, mindössze 350 000 fontot felhasználva a milliókból, meg új autókat a család számára. A lányukat is meglepték egy elegáns esküvővel, egy évvel később. Emellett néha, évente pár alkalommal elmennek hajókázni, szerte a világba. De, ettől függetlenül, továbbra is az egész életükben megszokott, beosztó módon élnek és mértékletesen bánnak a vagyonnal, amit nyertek.
A többiek is hasonlóképp, Sue Harris meglepte férjét egy BMW-vel, amiről már rég álmodott, ők is új házba költöztek és Sue végre megcsináltatta azt a lézeres szemműtétet, amit eddig mindig csak halogatott, mert nem futotta volna rá. Elaine Leason is csak öt évvel a nyeremény után vette meg azt a Louis Vuitton táskát magának, amire már régóta szemet vetett. A lánya ragaszkodott hozzá, hogy lepje meg magát az asszony az ötvenedik születésnapjára, mert igazán megérdemli. A csoport tagjai között a mai napig nincs sem ellenségeskedés, sem civakodás amiatt, hogy került elosztásra a nyeremény. Azóta is, legalább havonta egyszer, összeülnek egy kiskocsmában, 5-6-an biztos eljönnek a brancsból és beszélgetnek.
“A pénzről sohasem esik szó, az nem olyan fontos – mondják egyöntetűen – beszélgetünk a családról, a gyerekekről, nyaralásokról és hétköznapi dolgokról, mert ezek azok, amik igazán számítanak.”
Kirsty, aki legfiatalabbként 2.8 millió fontot nyert, csak annyit költött belőle, hogy kifizette a 75.000 fontos jelzálogot a házára. Miután az áruházban már nem nézték jó szemmel, hogy mástól veszi el a munkát, felmondott. Nem tudott először mit kezdeni magával, de aztán elutazott Dél-Afrikába, ahol több mint egy évig önkéntes segítőként dolgozott egy kórházban. Itt ismerkedett meg a 41 éves Chrissel, aki festőként és dekorátorként dolgozott.
“Először bizalmatlan voltam, hisz nem tudtam, hogy nem csak a pénzemért érdeklem-e. Sokat segített, hogy megbízható barátok mutatták be nekem és az idő is minket igazolt” – feleli boldogan. A pénz, amit nyert, most lehetővé teszi számára, hogy otthon maradjon három gyermekükkel, a férje azonban továbbra is ugyanúgy eljár dolgozni.
Mindenkiben, aki elnézi őket, felmerül a millió dolláros kérdés: lehet pénzen boldogságot venni? De senki nem csodálkozik azon, hogy egyszerre csóválják a fejüket.
“Elvesztettem apukámat, két évvel ezelőtt. – nyílik meg Sue Harris – az egész összeget odaadnám, gondolkodás nélkül, csak, hogy visszakaphassam őt.”
“Mi azelőtt is boldogok voltunk, mielőtt nyertünk volna – teszi hozzá Rose – mert a boldogság azokban a dolgokban lakozik, amik körülvesznek minket. A gyerekekben, unokákban és az egészségben. Csak ez az, ami számít.”
Ti mire költenétek a lottónyereményt? Hasonlóképp járnátok el, vagy butaságnak tartjátok, hogy nem használják ki, hogy pénz állt a házhoz?
Én is sokszor gondolkoztam ezen és azt hiszem, valahol, a kettő között lennék. Van egy bizonyos összeg, amit fel tudnék használni, hogy megvalósítsam azt a néhány dolgot, ami még hiányzik az életemből, de afölött nem igazán tudnék mit kezdeni vele. Hiszen ez csak pénz, nem uralhatja az ember mindennapjait és nem határozhatja meg, hogy mivé váljunk. Én, legalábbis, így gondolom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: