Lena az elején még örömmel blogolt a terhességéről. Aztán kiderült, hogy fiút vár. Az egyetlen megoldás, ami eszébe jutott, az abortusz volt. Vajon miért?
2012-ben, amikor Léna először fedezte fel, hogy terhes, miután megcsinálta a tesztet, nagyon boldog volt. Kiposztolta a blogján, hogy gyereket vár. De ez az állapot nem tartott sokáig. A lány egyeztetett időpontot egy ultrahangos vizsgálatra, ahol közölték vele a “szörnyű” hírt, hogy fiút vár.
“Úgy éreztem magam, mintha a saját testem elárult volna engem. Teljesen sokkot kaptam.” – írta a blogjában.
Zokogni kezdett, összeroskadt és azon siránkozott, mit ereszt a világra, ha megszüli ezt a fiút.
“Teljesen leblokkoltam agyilag. Agonizáltam, sírtam egyfolytában és a hangulatom mélypontra zuhant. A háború áldozatai érezhetik így magukat, amikor elszakadnak az ismerős környezetből. A lakásom nem volt többé otthon, csak egy idegen hely, amely megvéd engem a külvilágtól.“
Ezek után talált rá a megoldásra. Elment egy abortusz klinikára és elvetette a gyereket.
“Nem a férfiakat gyűlölöm. A patriarchátus társadalom váltja ki belőlem ezt az ellenérzést, a férfiak, sőt még néhány nő iránt is, ahogy egyre jobban nyomulnak, férfiközpontúvá teszik teljesen a világot. Nem hagyom, hogy a gyerekemmel is ez történjen, akkor inkább megölöm. Ha legközelebb is ezzel az átokkal sújt a saját testem ugyanezt fogom tenni.” – írta a blogban, az abortusz után.
Azért ez elég durva. Vagy van benne ráció? Alapvetően támogatom azt, hogy egy nőnek legyen joga elvetetni a gyerekét. Főleg, ha nem akarja, ha úgy érzi, képtelen lenne felnevelni, vagy jó anyja lenni. De tényleg ide juttat minket az engedékenység? Hogy most már elég csak az, hogy valaki fiúnak születne? Nagyon nehéz ezt a magyarázatot elfogadnom. Ti mit gondoltok erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: